Nem vicc, tradicionális angol recept, nem változtattam rajta semmit, és isteni. Senki se hiszi el, amíg meg nem kóstolta. Darált bárányhús kell hozzá, ha ez nem beszerezhető, a marha is jó; ebben az esetben a hangzatos Cottage Pie-ra változik az elnevezés. Én az eddig elkészülteket báránnyal csináltam, így az igazi. A jellegzetes szag kiküszöbölhető egy percnyi forrásban lévő vízbe merítéssel, majd leöblítéssel, de aki bírja a birkahúst, ezt elhagyhatja.

A húst kevés olajon megpirítom, közben mehet hozzá egy fej reszelt hagyma és méretétől függően két-három szál reszelt sárgarépa, és persze az ilyenkor szokásos só-bors. Ezután fel kell önteni vörösborral, majd ezt elfőzni. Egy evőkanál sűrített paradicsom, vagy két szem friss paradicsom kerül bele, plusz kakukkfű és rozmaring. A kakukkfűvel vigyázni kell, baromi erős fűszer, egész kevés is elég belőle, a rozmaringot viszont nem kell sajnálni. Ezután alaplével vagy vízzel felöntöm (általában vízzel és egy fél bio-leveskockával szoktam megoldani) és hagyom rotyogni fedő alatt.

Közben elkészítem a krumplipürét. Szokásos módon, azaz krumpli megfőz, összezúz. Sózom és borsozom alaposan (muszáj kóstolással ellenőrizni, a krumpli sok sót vesz föl), majd kis hűtés után belekeverek két tojássárgáját és cirka tíz-tizenöt deka reszelt sajtot. Mondanom se kell, a trappista ide nem lesz jó (mint ahogy semmi másba se, az a sajtok legalja), cheddart kell venni, azt a jó zsíros-ízes narancsszínű fajtát.

Update: Sajnos nem kaptam cheddart, Gordon Ramsay szerint a parmezán is jó neki, kipróbáltam. Képek alant, maradok a cheddarnál.

Közben rákukkantok a ragura. Ha elfőtt a leve, lehet kóstolni, esetleg utánsózni, majd tűzálló tál aljába pakolni és elsimítani. Mehet rá a krumplipüré szépen elsimítva és erre egy réteg reszelt sajt. Sütőbe vele húsz percre, amíg a sajt megpirul, és tálalható.

Jóétvágyat!

A konyhámban alap a rizottó, kismillióféle ízesítéssel készülhet, azaz változatos, isteni, mégis pofonegyszerű étel.

Kevés vöröshagymát olívaolajon megpárolok, hozzáadok három-négy gerezd fokhagymát (persze ízléstől függ, én nagyon szeretem), majd egy pillanatnyi pirítás után a rizst (mosni tilos!). Csak kerekszeműt (carnaroli vagy arborio, én most a Tuskóban kapható magyar csomagolású kerekszemű B rizst választottam, tökéletesen megfelel és feleannyiba kerül, mint a Scotti-féle) ér használni, a hosszúszeműek nem alkalmasak erre, kevés bennük a keményítő. Ismét pár perc, míg a rizs áthevül és felszívja az olajat és a hagyma levét, majd mehet rá a fehérbor (lehet vörös is, a feketénél meg mindegy, úgyse látszik), lehetőleg melegítve. A hideg bor nem tesz jót a rizsnek, hirtelen lehűti, ettől megreped, keményítő kakukk, és buktad a jó állagot.

Gondolom, azt mondanom se kell, hogy a bor minősége nem mindegy. Nem sznobizmus, az ihatatlan bor a kaját is tönkreteszi. Csak finom borral szabad főzni!

Ennél a stádiumnál mehet bele a tinta. Merthogy attól lesz fekete. Töltőtollból nem jó, tintahalból kell, én a Mamut aljában található Culinaria Italia boltban vettem két tasakkal öccázé’, egy tasak elég is egy négyszemélyes adagra. Só-bors is mehet.

Közben kezdődik a meló is, innentől cirka negyed óra folyamatos kevergetésbe lehet belefáradni. Ahogy a bor elfőtt-felszívódott, mehet egy merőkanál alaplé (szégyen és gyalázat, nálam ez mindig kockából készül, DM-ben kapható bio anyámkínja, nagyon finom, magában is elkanalazgatom, ha kell), majd kavargatás. Ha elfőtt, újabb kanál alaplé és kavargatás. És így tovább.

Cirka tíz perc után adtam hozzá a kagylót (fagyasztott), majd még öt perc főzés heves kavirnyászással egybekötve. A rizsnek „fogkeménynek” kell lennie, azaz nem a teljesen puha verzió a jó, hanem az az előtti stádium. Ha idáig eljut, akkor gáz elzár, cirka öt deka vaj és ugyanennyi reszelt parmezán vagy Grana mehet bele, jól elkeverem és tálalható. A tányéron még megszórtam apróra vágott petrezselyemmel. Citromlé rácsepegtetése és némi felezett fekete olívabogyó hozzáadása emel a színvonalon.

Az originál verzióhoz nem tartozik hozzá a kagyló; grillezett tintahal kellett volna hozzá némi aprított friss chilivel és petrezselyemmel, de ez most kimaradt.

Még valami a rizottó témához. Az alap rizottó ugyanígy készül, csak a tinta, a kagyló, a citromlé és a petrezselyem kimarad. Helyettesíthetőek azonban szinte mindennel a szalonnától a gombán át a zöldborsóig. A lényeg az állag, kábé úgy kell kinéznie a végén, mint egy jó szottyos tejberizsnek.

Jóétvágyat!

Alcímnek nyugodtan írhatnám, hogy finomat gyorsan és sokat :)) Az a jó benne, hogy olyan egyszerű kaja mint a bot. Lássuk mi is kell hozzá:

• fél kiló gomba (csiperke vagy egyéb hasonló vagy akár bármilyen ínyenc gombácska)
• füstölt zsír szalonna (részemről a pick mangalica szalonnát részesítem itt előnyben)
• zsír (szintén mangalica, ajánlom a palatin-t, én mindig azzal csinálom) ízlés szerint
• vöröshagyma (ízlés szerint, én egy nagyobb közepeset szoktam)
• 1db zöld paprika (na itt voltam bajban, mert itt írhonban nem nagyon van magyar ződ paprika, én kaliforniait használtam, nagyon finom, de vehettem volna a magyarboltban is akár, de most szabin vagyok és nem megyek be csak azért :D)
• finomliszt
• 400g tejföl
• só, pirospaprika (akár csípős is lehet mellé, egy picit én is szoktam)

Ha kinézelődtük magunkat a munkasztalon, hogy minden megvan-e, akkor fogjuk, megmossuk a gombát (meg is hámozhatjuk, a nejem úgy szokta), felszeleteljük szép méretesre. Ezekután felvágjuk a hagymát is pici kockákra, a szalonnát is kis kockákra aprítjuk. Az eredeti recept szerint vagy 10dkg szalonnát kellene rakni, de én mivel zsírt is használok, így olyan 5dkg körüli mennyiséget szoktam, mert nem szeretem ha túlságosan is zsíros a kaja (pedig kicsit alacsony a koleszterinem elvileg... hehe...). Akkor most fogjuk a zsírt, a hagymát és a szalonnát és szépen felhevített lábosban megpirítjuk az utóbbi kettőt az előbbin :)) Ez nem fog túl sokáig tartani, úgyhogy legyen a közelben a gomba, a só és a pirospaprika. Amikor megpirult, akkor rakjuk bele szépen a gombát, kevergessük el, hogy a zsír az szépen szétáramoljon a gombákközt, meg egy picikét piruljon is az a gomba! Amíg még nem ereszti a levét, toljuk rá a piros paprikát, ne spóroljunk vele, legyen szép vörös a gomba, ahogy elkeverjük közte! Kicsit megsózzuk és megvárjuk míg levet ereszt. Addig vágjuk fel szintén kis kockárka a paprikát és amint kinn van a leve, már mehet is bele ! :))

Itt fogjuk magunkat és a nagy pohár tejfölt szépen összekeverjük 3ek liszttel. A trükk, hogy én itt nem magyar lisztet használok a főzéshez, szóval otthon lehet kicsit több liszt kell, de a lényeg, hogy legyen jó "szilárd" az a tejföl. Amint kezdi elfőni a levét a gomba, csattintsuk bele a lisztes tejfölt, keverjük el, majd szépen fokozatosan öntögessük felfelé vízzel (kb. olyan 1/4 liter elég lesz hozzá), hogy nagyon kellemes és krémes állaga legyen. Várjuk amíg felrottyan ismét, majd vegyük le a tűzről és fedjük le, hogy még egy kicsit érjenek az ízek. Ezidő alatt főzhetünk rizst, tésztát vagy galuskát, kinek mihez van éppen kedve, ideje, affinitása. Én most tésztával fogom, mert nincs kedvem galuskázni :D

Jó étvágyat!

Sokszor és sokfelé tárgyalták már, én a Dolce Vita blogról szedtem az ötletet. Kicsit átalakítottam saját szájízre, aztán az asszony felfalta. :)

Végy egy csomag győriédeszabfalatok nevű kekszet, fogj egy mozsarat/aprítógépet, és alakítsd át fűrészpor szintre. Nekem rézmozsaram van, az a dédnagymamis fajta, egyszerre két-három keksznél nem bír el többet, viszont a végeredmény kiváló minőségű fűrészpor lesz. Adj hozzá tíz deka olvasztott vajat, keverd jól össze, majd simítsd egyenletes rétegben a kapcsos tortaforma aljára és dobd be a hűtőbe. Mire a krém elkészül, jól megkeményedik.

Végy három doboz Tuskóban kapható 220 forintos magyar ricottát (vagy olyasmit), keverd krémesre egy jókora tálban, adj hozzá mézet.

Végy akármilyen gyümölcsöt, esetünkben ez feketeszeder volt, de kb. bármi jó helyette, kivéve a durián, mert az büdös. A harmadát pépesítsd és keverd a ricottához, a többit egyenletesen szórd szét a tortaalapon. Öntsd nyakon a krémmel, simítsd el, majd mehet a hűtőbe.

Cirka három óra múlva már fogyasztható, ha nem bírsz magaddal, de tapasztalataim azt mutatják, hogy másnapra lesz az igazi. 

Étvágyat!

Klikkre nő!

Előre szólok, ez se az originál stuff, de közelebb áll hozzá, mint Tomié.

Hozzávalóságok:

Ragu:

- egy méretes fej vereshagyma

- hat gerezd fokhagyma

- fél kiló darált hús (ha lehet, borjú, vagy marha, esetleg sertés; a szárnyashús másra való)

- 20-25 deka srárgarépa

- zellerszár

- két doboz hámozott-darabolt paradicsom (konzerv)

- pár evőkanálnyi sűrített paradicsom

- só, bors, oregano, bazsalikom

Tészta:

- 30-40 deka liszt

- két tojgli

- só

És az egészre a koronát tíz-húsz deka Grana vagy Parmezán teszi fel. Csak az. Más nem jó. De tényleg. Update: Tomi mozzarellával csinálta, elgondolkodtató. Kipróbálom.

Összerakás:

A hagyma olivaolajon megpárolódik, majd hozzáadódik az aprított fokhagyma és pár perc múlva a sűripari meg a répa. Mikor ez is megpárolódott, mi több, karamellizálódott, mehet hozzá a zellerszár. Mondanom se kell, ezen zöldségek a hagymához hasonlóan apróra nyesve kerülnek a fazékba. A só még a hagyma pirítgatásakor adódik hozzá, a többi fűszer (bors, egy púpozott evőkanál oregano, hasonló mennyiségű bazsalikom) pedig a zeller után. Közben a hús egy másik serpenyőben, némi olivaolaj, só és bors társaságában pirul, majd mikor elkészül, fellottyintom két deci vörösborral (félszáraz vagy száraz) és hagyom totál elfőni. Ha kész, mehet a zöldségekhez, társulva a konzerv paradicsommal, némi húsalaplével vagy vízzel meg egy hatalmas adag szeretettel.

Felforr, aztán lefedve további két órán át rotyog kislángon.

A besamel ugyanúgy készül, mint Tominál, csak vajjal, és NEM szabad a szószhoz keverni.

Tészta, hm, ez nem az én dolgom, hanem nejemé, de valami olyas, hogy liszt és tojás összecuffant, megsóz, gyúr, kicsit pihentet hűtőben, gyúr, majd kinyújt és formára vág.

A rétegződés a tészta-ragu-besamel-tészta-ragu-besamel-tészta-ragu-besamel szisztémát követi, a tetején az irdatlan mennyiségű sajttal, majd sül egy kicsit (kb. félóra, de sütőfüggő).

A különbség az originál recepthez képest a répa és a zeller. Ami ezekkel készül, az ragu és inkább papardelle tésztával szokták tálalni, de asszony valószínűleg kinyírna, ha nem kerülnének bele a lasagne "szószba" is... 

(tegyük hozzá, minden olasz máminak megvan a saját receptje, nemrég olvasam egy olasztudornál, hogy oreganot nem is használnak semmiben, ésatöbbiésatöbbi, vagyis bárhogy csinálható a szósz, valaki úgyis lehülyéz miatta)

Képek majdan, ha készül. :)