A konyhámban alap a rizottó, kismillióféle ízesítéssel készülhet, azaz változatos, isteni, mégis pofonegyszerű étel.
Kevés vöröshagymát olívaolajon megpárolok, hozzáadok három-négy gerezd fokhagymát (persze ízléstől függ, én nagyon szeretem), majd egy pillanatnyi pirítás után a rizst (mosni tilos!). Csak kerekszeműt (carnaroli vagy arborio, én most a Tuskóban kapható magyar csomagolású kerekszemű B rizst választottam, tökéletesen megfelel és feleannyiba kerül, mint a Scotti-féle) ér használni, a hosszúszeműek nem alkalmasak erre, kevés bennük a keményítő. Ismét pár perc, míg a rizs áthevül és felszívja az olajat és a hagyma levét, majd mehet rá a fehérbor (lehet vörös is, a feketénél meg mindegy, úgyse látszik), lehetőleg melegítve. A hideg bor nem tesz jót a rizsnek, hirtelen lehűti, ettől megreped, keményítő kakukk, és buktad a jó állagot.
Gondolom, azt mondanom se kell, hogy a bor minősége nem mindegy. Nem sznobizmus, az ihatatlan bor a kaját is tönkreteszi. Csak finom borral szabad főzni!
Ennél a stádiumnál mehet bele a tinta. Merthogy attól lesz fekete. Töltőtollból nem jó, tintahalból kell, én a Mamut aljában található Culinaria Italia boltban vettem két tasakkal öccázé’, egy tasak elég is egy négyszemélyes adagra. Só-bors is mehet.
Közben kezdődik a meló is, innentől cirka negyed óra folyamatos kevergetésbe lehet belefáradni. Ahogy a bor elfőtt-felszívódott, mehet egy merőkanál alaplé (szégyen és gyalázat, nálam ez mindig kockából készül, DM-ben kapható bio anyámkínja, nagyon finom, magában is elkanalazgatom, ha kell), majd kavargatás. Ha elfőtt, újabb kanál alaplé és kavargatás. És így tovább.
Cirka tíz perc után adtam hozzá a kagylót (fagyasztott), majd még öt perc főzés heves kavirnyászással egybekötve. A rizsnek „fogkeménynek” kell lennie, azaz nem a teljesen puha verzió a jó, hanem az az előtti stádium. Ha idáig eljut, akkor gáz elzár, cirka öt deka vaj és ugyanennyi reszelt parmezán vagy Grana mehet bele, jól elkeverem és tálalható. A tányéron még megszórtam apróra vágott petrezselyemmel. Citromlé rácsepegtetése és némi felezett fekete olívabogyó hozzáadása emel a színvonalon.
Az originál verzióhoz nem tartozik hozzá a kagyló; grillezett tintahal kellett volna hozzá némi aprított friss chilivel és petrezselyemmel, de ez most kimaradt.
Még valami a rizottó témához. Az alap rizottó ugyanígy készül, csak a tinta, a kagyló, a citromlé és a petrezselyem kimarad. Helyettesíthetőek azonban szinte mindennel a szalonnától a gombán át a zöldborsóig. A lényeg az állag, kábé úgy kell kinéznie a végén, mint egy jó szottyos tejberizsnek.
Jóétvágyat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.