Hülyén hangzik, mi? Minek írom le egy szendvics receptjét, milyen baromság ez?

Ott kezdődött a dolog, hogy pár hónapja felmerült bennem a pizza illetve focaccia készítésének ötlete. Mármint hogy mi lehet olyan baromi nehéz egy négy összetevőből álló kelt tészta elkészítésében. Ellövöm a poént: semmi. Egy zacskó szárított doktorötker élesztő, másfél deci (ilyenek a poharaink) langyos víz, só, teáskanálnyi cukor, ezeket jól összekavartam és állni hagytam pár percig, aztán kevertem bele egy kis olívaolajat, és hozzáadtam fél kiló liszthez. Kb. 10 perc gyurmázás után konyharuhával letakartam a tésztát, és a fűtőtest mellé tettem egy órára; duplájára dagadt, meg is rémültem tőle rendesen, hogy mi az istent csinálok én ennyi tésztából. Aztán kevés is lett, elbírtunk volna még egyszer ennyivel is.

Kettévágtam, és minimális gyúrogatás után az egyik felét belenyomkodtam egy vékonyan megolajozott és lisztezett tepsibe, megkentem zúzott fokhagymás-rozmaringos olívaolajjal, és bevágtam a sütőbe (ami közepes lángon üzemelgetett). Cirka tíz perc múltán halványbarnára sülve vettem ki onnan. Mivel vékonyra egyengettem, ropogós lett; ez a vastagság növelésével, illetve pizzaként készítve módosul puhára. Eddig sima focaccia, bor mellé ropogtatnivalónak tökéletes, ugyanez ujjnyi vastag rúdformára alakítva (és úgy megsütve) grissini néven fut, jó drágán lehet kapni mindenhol, cserébe viszont pocsék.

A másik felébe belegyúrtam egy marék szárított paradicsomot apróra nyesve, plusz rozmaringot és frissen őrölt borsot, és cipót formáltam belőle. A tetejét megkentem olajjal, és ment a sütőbe ez is. Mivel vastagabb volt, tovább hagytam bent, de csak tippelgettem, hogy mikor is jó már; hálistennek átsült kb. negyed óra alatt.

Innen jön a májas cucc, ez csak a bevezető volt! A cipót becsomagoltam és eltettem másnapra. Reggelinek szántam, ebéd lett belőle, meg gyomorfájás, olyan sokat ettünk.

Két félöklömnyi lilahagymát hajszálvékonyra szeleteltem és olívaolajon megpároltam. Bors, csipetnyi kakukkfű és oregano került bele, és mikor megfonnyadta magát, lottyintottam rá egy nyelet fehérbort is. Amint ez elpárolgott, beledobtam a csirkemájat, és megsütöttem. A végén pár csepp balzsamecettel (és sóval) fejeltem meg.

A harmadik fej lilahagymát szintén vékonyra szeltem, és besóztam. Négyfelé vágtam és száraz serpenyőben megpirítottam a kettévágott buci belső oldalait, majd rétegezni kezdtem: buci alja, hagyma, máj, sült hagyma, házi ketchup (később leírom, hogy is készül), és a teteje. Fejenként fél buci csusszant le, és haldokoltunk. Mindketten.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Jóétvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

https://kotyvasz.blog.hu/api/trackback/id/tr731480313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.