Hétvégén átugrottam egy ismerőshöz nadrágjavítgatás céljából. Ha már ott vagyok – mondta ő – csinálhatnék valami vacsit, túrjam fel a hűtőt és hajrá! Dolgozzak meg a gatyáimért! Szerencsére olaszmán ő is, olívaolaj tehát biztos van, fokhagyma is akad minden háztartásban, a többit majd meglátjuk.

Nos, a hűtő tartalmazott némi bacont, fokhagymát, olívaolajat, egy felbontott száraz veresbort, egy üveg passata-t (olasz paradicsomsűrítmény, hígabb és édesebb, mint a magyar), emellett találtam a konyha rejtekén egy zacskó durum pennét. Jellemző a hölgy főzési szokásaira, hogy a fűszerpolca són, borson és vegetán (öejj) kívül csak oregano-t és bazsalikomot tartalmazott.

Gyufaszál méretű csíkokra vágtam a bacont és közben arra gondoltam, hogy pancetta. Ugyan semmiben se különböznek (de, a pancetta olasz), de azért mégiscsak sznob vagyok, na. Serpenyőben megpirítottam, utánadobtam három gerezd apróra vágott fokhagymát, só-bors-oregano-bazsalikom, majd felöntöttem cirka egy deci borral, amit aztán elfőztem róla. Ezután lottyantottam rá némi passata-t, rottyant egy jólesőt és kész. Közben megfőtt a penne, belekevertem, pirítottam rajta egy hangyányit, meglocsoltam pár csepp olívaolajjal és ment az asztalra, csak úgy, serpenyőben.

Sajt nem volt (csak valami brie jellegű izé), de szerintem nem is nagyon kell hozzá. A szalonna füstössége a paradicsom édeskés ízével keveredve egyszerűen fantasztikus, kár lenne árnyalni a parmezán erőteljes aromájával. 

Jóétvágyat!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kotyvasz.blog.hu/api/trackback/id/tr171462283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.