A desszertek tótumfaktuma Olaszországban, népszerűbb a tiramisunál, horribilis összegeket kérnek érte az éttermekben, mert hát luxus. Nos, a luxusságról csak annyit, hogy a poharak/formák méretétől függően hat-nyolc, de akár tíz adag is kihozható ezer magyar Forintból, azaz a komplett családnak jut belőle, nagyfatertől unokaöcsikéig. Tény, hogy jól néz ki, nagyon finom, és van egy hangulata. Napsütéses, citromfás, mediterrános.
Kell hozzá egy liter főzőtejszín (tudom, ez baromi drága, de a CBA-ban kapható valami szlovák gyártmányú fél literes cucc 180 Ft körüli áron), egy vaníliarúd, esetleg vaníliaesszencia, de úgy nem annyira látványos, egy citrom reszelt héja (opcionális), cukor persze, nomeg egy zacskó Rozália-féle zselatinpor.
A tejszínt felmelegítem, hozzáadom a vanília magjait (meg a héját is, de azt a végén kiveszem), a citrom reszelt héját, cukrot ízlés szerint és felforralom. A zselatint cirka egy deci meleg vízben pár perc alatt feloldom, majd hozzáadom a tejhez (ami alatt már nem ég a gáz) és habverővel jó alaposan eloszlatom. Hagyom kihűlni, közben egy serpenyőben megolvasztok 10-15 deka cukrot. Mikor már szép aranybarna és habzik, hígítom vízzel, és simára kevergetem. Hosszúkávés ibrikekbe lottyintok egy-egy evőkanálnyi karamellszirupot, rá a tejszínes krémet és bevágom a hűtőbe. Másnap estig rá se nézek, akkor azonban kis erőszak alkalmazásával kiszabadítom a pohár fogságából, kistányérra helyezem, és esetleg (ha nagyon flancolni akarok) beledöfök a tetejébe egy mentalevelet. Irgalmatlan jól néz ki a vajszínű kis kupac apró fekete pöttyökkel, néhol sárga bigyókkal, tetején a hártyavékony karamellréteggel.
Jóétvágyat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.